Marhaság

Nos, itt az ideje tisztába tenni a dolgokat, mivel az aktuális eredmények egészen más képet festenek a túlmisztifikált vörös húsokról, amely főként a marhahús esetében érezteti hatását. Ledőlni látszanak azok a falak, melyek e köré a kiváló tápanyagforrás köré épültek és melyekre az áltudományos hisztériakeltés oly sok stop táblát festett az elmúlt években. A marhahús megkezdte diadalútját az egészséges táplálkozást preferálók tábora felé és jól tudjuk, hogy milyen lenne az az ember, aki nem szeretné tudni az igazságot... Kezdjünk is bele!

Elsőként lássuk azokat az érveket, amelyek oly sokáig elriasztották a tudatos táplálkozás híveit az ízletes marhahústól.
Gyakran hallható féligazság, hogy a marhahús fogyasztása káros hatással van az egészségre, hiszen magas a zsírtartalma. Noha abban az esetben, ha az állatok teljes testét vesszük figyelembe, a szarvasmarha valóban magas zsírtartalommal bír, a kereskedelmi forgalomba kerülő részek esetén ez az arány olyannyira kiegyenlítődni látszik, hogy gyakorlatilag nem tapasztalható lényegi eltérés a marhahús és egyéb húsfajták között.

Természetesen ez nagy mértékben függ attól, hogy mely testrészeket vesszük figyelembe, de beszédes adat, hogy az alacsony zsírtartalmáról ismert csirkemell esetében már jóval magasabb zsírtartalommal kell szervezetünknek szembe néznie, amennyiben ahhoz a szárnyas bőrét is elfogyasztjuk. Jelentős különbség mutatható ki a marhahús tápértékében, amennyiben a különféle tartásmódokat vesszük figyelembe, hiszen a biogazdálkodás keretein belül nevelt, majd értékesített marhahúsban az omega-3 zsírsavak aránya kétszerese a "normál" értékeknek. A legfontosabb féligazság ugyanakkor annak kijelentése, hogy a marhahús jelentősen több zsírt tartalmazna egyéb húsoknál, hiszen ezt az arányt sokkalta inkáb az adott testrészek megválasztása befolyásolja, mintsem a hús forrása.

A marhahúst ellenzők másik kedvelt vesszőparipája annak koleszterinszintjável riogatni, amely szintén új megvilágításba került. Elsőként is fontos leszögeznünk, hogy az emberi szervezet csupán 24%-ban nyeri a koleszterint a felvett táplálékból, 76%-ban önmaga állítja elő. A táplálékkal bevitt mennyiségnek is csak átlagosan 40%-t veszi fel, a maradék 60% a bélsár segítségével kiürül a szervezetből. A koleszterin rémképe ugyanakkor stabilan tartja magát a köztudatban, annak ellenére, hogy egy létfontosságú anyag, amely szerepet játszik az anyagcsere folyamatokban, nélkülözhetetlen alapanyaga a nemi hormonoknak, epesavaknak illetve hozzájárul az egészséges sejtmembránok kialakításához is. A túlságosan alacsony koleszterinszint ugyanakkor hasonlóan egészségtelen hatásokat generál, mint a túlzottan magas arányok, hiszen tudományosan igazolt, hogy míg a magas koleszterinszint növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések arányát, addig az optimálisnál alacsonyabb koleszterinszint esetén megnövekszik a rák és egyéb megbetegedések aránya. (Cheeke 1993). Ebből is jól látható, hogy hangsúly elsősorban a tudatos életvezetésen van, mintsem egyes húsfajták démonizálásában.

A marhahús ugyanakkor egy elég széles spektrumban értékelhető, ugyanis jelentős eltérések tapasztalhatóak, mind az állattartás, mind a feldolgozás területén. Az teljes nyugalommal kijelenthető, hogy a marhahús illetve a vadhúsok jóval egészségesebbek a vörös húsok világában, mint a sertéshús. Nagy szerep jut ugyanakkor az állattartásnak, hiszen a hús minőségét nagyban befolyásolja, hogy az állatok milyen körülmények között nevelkednek. Míg a természetes nevelés során az állatok gabonát kapnak illetve a húsban előfordulhatnak hormonkiegészítők, antibiotikumok, addig az organikus megoldás során természetes táppal etetik őket, melynek köszönhetően a hús mentes bármiféle tartósítószertől illetve mesterséges színezéktől. Az állatokat nem kezelik sem antibiotikumokkal, sem hormonokkal, emellett alkalmuk van legelésre is. A minőségbeli különbség már ebben az esetben is jól érzékelhető, azonban még jobb megoldásnak számíthat a háztáji tartás, hiszen ebben az esetben az állatokat válogatott, szerves tápszerekkel táplálják, emellett étrednjüket fűvel is kiegészítik, de a legnagyobb erénye, hogy az ember pont olyan terméket kap, amilyet szeretne.
A leginkább zsírszegény, ugyanakkor omega-3 zsírsavakban gazdag marhahúst azonban a legeltetéses állattartás biztosítja, hiszen az állatokat kizárólag legeltetik és általában sem antibiotikumokat, sem hormonokat nem kapnak a nevelés során. Természetesen minden formának megvannak a maga erényei, ezért abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megválaszthatjuk a számunkra leginkább kedvező marhahúst.

A legnagyobb eltérést a feldolgozás során tapasztalhatjuk a marhahús jellemzői között, hiszen a folymatban olyan adalékanyagokkal "gazdagodik", amelyet szerencsésebb elkerülni és saját magunknak elkészíteni a kívánt ételt. Egyrészt a feldolgozott marhahús átlagosan több kalóriát tartalmaz, mint nyers állapotban, emellett kevesebb benne a fehérje, a vas és koleszterin.
Az igazi probléma azonban még ennél is redikálisabb különbséget mutat.
A tápanyagok csökkenése mellett, közel négyszer annyi sóval találkozhatunk a felolgozott marhahúsban, valamint átlagosan 40%-kal magasabb a tartósítószer jelenléte is. Köztudomású, hogy a túlzott mértékű sóbevitel káros hatást gyakorol a szervezetre, hiszen megemeli a vérnyomást, ezáltal fokozza a szívinfarktus kockázatát. A feldolgozás során ételekhez adott ízfokozók, színezékek és egyéb adalékanyagok bevitele szintén nem számít szerencsés döntésnek, ezért igyekezzünk tudatosan kiválasztani a megfelelő marhahúst, amelyet saját magunknak készítsünk el. Ezzel az eljárással biztosítható, hogy ez a kiváló tápanyagforrás csakis pozitív hatásait fejtse ki szervezetünkre.

A marhahús jelentősége az egészséges táplálkozásban olyannyira indokolt, hogy mára nyilvánvaló tényként jelenthetjük ki, miszerint az egyik legegészségesebb húfajtának számít. Amint azt korábban is említettük, a vörös húsok között jelentős különbségek tapasztalhatóak, így nem meglepő, hogy a sovány marhahús megközelítőleg 20%-kal tartalmaz kevesebb zsírt, mint a sovány disznóhús.

Külön ki kell emelnünk, hogy a marhahúsban található fehérjék jóval kedvezőbb arányban biztosítják a szervezet számára fontos esszenciális zsírsavakat. Amellett, hogy kimagasló fehérjetartalmának köszönhetően kiváló kiegészítője a tudatos táplálkozásnak, nélkülözhetetlen tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok egész sorát vonultatja fel. A marhahús bővelkedik vasban, foszforban, káliumban illetve B-12 vitamintartalma is jelentős.
Megtalálható benne emellett a klór, a cink illetve nagy mértékben tartalmaz omega-3 zsírsavakat is. Külön ki kell emelni, hogy aminosavakban gazdag illetve tartalmaz hisztidint, amelynek fontos szerep jut a sejtek növekedésében illetve újjáépítésében, emellett segíti a központi idegrendszer működését. Kevés olyan hústerméket tudnánk felsorolni, amely ilyen kedvező hatást gyakorol az említett területekre, ezért jól látható, hogy egy igazán kivételes felismerést tudhatunk magunkénak, amennyiben más szemmel tekintünk a marhahúsra. Fontos még megemlítenünk a marhahús kapcsán a konjugált linolsav (CLA) szerepét, amely amellett, hogy antioxidáns, immunrendszert erősítő hatásáról ismert.

2014 @ Fit Muscle Magazin